Viza
Huso huso

Mit veszítettünk.

Viza (Beluga) 

latin: Huso huso
szlovák: Vyza veľká
angol: Beluga, Great Sturgeon

rend: Tokalakúak (Acipenseriformes)
család: Valódi tokfélék (Acipenseridae)
élelem: mindenevő, ragadozó

életkilátása: 200 évig
ivarérettségét: 12-22 év
szaporodás ideje: tavasz
általános méret: 150 - 600 cm
maximum: 850 cm

Megjelenése

 Rendkívül lassan, de óriásira növő anadrom faj. A legnagyobb, rekord méretű példány 7,2 méter hosszú és 1571 kilogramm tömegű volt.[11] A vizák (Huso nemzettség) a világ legnagyobb édesvízi halai. A csontos halak főosztályába tartoznak, de a vázuk porcos, ezért egyfajta porcos ganoidnak tekinthető. Teste többé-kevésbé csupasz, rajta 5 sorban elhelyezkedő csontvértek és elszórva csontszemcsék vagy más néven vértpikkelyek (ganoid pikkelyek) fedik. A fején csontos pajzsok találhatók. Négy bajuszszála az alsóállású száj előtt helyezkedik el. Állkapcsa előretolható. Orra tompa, bajuszszálai hengeresek és rojtosak. Szája nagy, alulról eléri a fej két szélét. Alsó ajka középen megszakított, ellentétben a sima tokkal.

Előfordulása 

A Fekete-tengerben és a Kaszpi-tengerben, valamint ritkábban az Adriai-tengerben és a vízrendszerükhöz tartozó folyóvizekben honos. Ívásakor a tengerbe ömlő folyókba vonul. Korábban a folyóvíz szabályozások előtti időkben egészen messzire felhatolt. Bécsben vizamészárszékek működtek és onnan szállították tovább szekéren a halat a francia és a lengyel piacokra. Napjainkban a vízlépcsők megépítése miatt ez a távolság jelentősen lecsökkent és eltűnt a hal sok folyószakaszról.

Életmódja 

A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt.

Szaporodása 

Ivarérettségét csak 12-18 éves korában éri el, de 100 évig is élhet. A vizák évente két hullámban úsznak fel a tengerről ívásra, a folyók sekélyebb vizeire. Az állomány egy része ősszel úszik fel a folyókon, ahol a víz fenekén egy-egy mélyedésben vagy gödörben áttelelnek. A másik részük csak tavasszal kezdi meg a vándorlást. Az ívásra március és május körül kerül sor, a folyók sóderes, köves aljzata fölött. Egy nőstény több 100 000-től 7 000 000-ig terjedő számú 2,5-3 milliméteres átmérőjű ikrát rakhat le. A kb. 8 nap alatt kikelő lárvák további 9 nap után kezdik meg önálló táplálkozásukat. A szülők az ívás után azonnal visszatérnek a tengerbe. Az ivadék sem időz az édesvízben, hanem a folyók deltavidékének félsós vizébe, majd néhány év után a nyílt tengerbe vándorol.