Vágótok
Acipenser gueldenstaedti

Vágótok

latin: Acipenser gueldenstaedti
szlovák: Jeseter ruský
angol: Russian sturgeon

rend: tokalakúak (Acipenseriformes)
család: valódi tokfélék (Acipenseridae)
élelem: mindenevő

életkilátása: 50 évig
ivarérettségét: 8 - 15 év
szaporodás ideje: február - május, augusztus - november
általános méret: 60 - 140 cm
maximum: 200 cm

méretek: -

védettség: egész évi

Megjelenése   

Testhossza 130-250 centiméter, de elérheti a 400 centimétert és a 80 kilogrammot is. Alsó állású szája közepes méretű, lapát alakú és kerekded átmérőjű. Rojtok nélküli bajuszszálai visszahajtva nem érnek a száj pereméig. Alsó ajka középen többnyire osztott. 10-13 hátvértje éles, hátrafelé irányuló hegyekkel (az idősebb példányoknál eltompultak); a 21-50 kis oldalvért olyan távol helyezkedik el egymástól, hogy a köztes részeken láthatóvá válik az oldalvonal; 8-10 hasvértje van. Erőteljes, orsó alakú teste magasabb, mint a többi Acipenser fajé, orra széles és rövid. Hátúszója a farokrészen foglal helyet. Hátoldala kékesszürke, hamuszürke vagy olajszürke, oldalai világosabbak; hasoldala a fehérestől a piszkos sárgáig változik. A csontos vértek elefántcsontszínűek.

Előfordulása 

Oroszországban Nyugat-Szibériáig honos, de megtalálható az Urálban és a Volgában is. Az Al-Dunában is gyakori, hazánkba csak igen ritkán jut el. Legutóbb a Tiszában gyűjtötték. Védett!

Életmódja 

Rákokkal, rovarlárvákkal és kis halakkal táplálkozik.

Szaporodása  

A vágó tok vándorhal, ívni a folyókba úszik fel. Egy részük már a folyótorkolat homok- vagy kavicspadjain lerakja ikráit, mások messzire felhatolnak a folyókban. Február és május között rakja, 70-800 ezer ikráját. Ismeretesek állandó (nem vándorló) formák is (például a Volgából és a Dunából).