Dunai galóca
Hucho hucho

Dunai galóca 

latin: Hucho hucho
szlovák: Hlavátka podunajská
angol: Common huchen, Danubian salmon

rend: Lazacalakúak (Salmoniformes)
család: Lazacfélék (Salmonidae)
élelem: ragadozó

életkilátása: 30 évig
ivarérettségét:  3-4. év
szaporodás ideje: áprili
általános méret: 60 - 100 cm
maximum:  180 cm

Méretek (cm): 70

Méretek: kifejezetten a kerületi

Megjelenése 

Kifejlett egyedeinek testhossza 60-120 centiméter, mely ritka esetekben 150-180 centiméterhez is közelíthet. Súlya a 30 kilogrammot is elérheti, sőt 50 kilós óriás egyedeiről is van említés. Nyúlánk áramvonalas testű a feje jelentékenyen hosszabb a testének magasságánál. Feje nagy, lapított, szájnyílása széles. Az ekecsont fogazottsága: a lemez hátulsó szegélyén 4-8 kampós fog ül egyszerű keresztsávban, a nyél fogatlan. A hát- és farokúszó között nagy zsírúszó van. Testét közel egyforma nagyságú pikkelyek borítják, melyek nagyon kicsinyek, 180-200 az oldalvonal mentén, 23-27 a zsírúszó és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Az első kopoltyúíven 16 kopoltyútüske van. Háta barnás vagy zöldesszürke, oldalai világosabbak, vörhenyes "rézfénnyel" a hasa fehéres. A fején feketés, kerek pettyek és kisebb pontok láthatók, amelyek egy része félhold alakú. A jól táplált példányok húsa piros, a rosszul tápláltaké ellenben fehéres színű.

Előfordulása 

A dunai galóca korábban csak a Duna felső és középső szakaszának vízgyűjtő területén, különösen magában a Dunában és a jobb oldali mellékfolyóiban élt, napjainkban a Rajnába és a Rhône vizébe is betelepítették. 

Életmódja 

A dunai galóca oxigéndús, hideg, gyors folyású vizek lakója. Fiatal korában zooplanktonokkal táplálkozik, majd később lárvákkal és gerincesekkel és kisebb halakat is fogyaszt. A kifejlett példányai falánk ragadozóvá vállnak és lesből a balinhoz hasonló módon rárabol a kisebb halakra. Nagy oxigénigényének megfelelően a folyók felsőbb szakaszain, a kövezések mögött képződő visszaforgókban, a kanyarulatokat követő öblökben, a szigetek, és a kavicspadok mögött egyesülő vízfolyásokban tartózkodik.

Szaporodása 

Területvédőfaj, azaz egy bizonyos területet véd és ott éli le életét. Március-áprilisban a nőstény az erős sodrású helyeken rakja le testkilogrammonként körülbelül 1000 ikráját. A kelési idő körülbelül 35 nap. Az ívás idején a hímek élénkebb színt vesznek fel, mint a nőstények.